Following

In the world of Iseactica

Visit Iseactica

Ongoing 3225 Words

Kaland a boszorkány-házban

1410 0 0

Elianor kora reggel lehulló harmatcseppekre és hangos madárcsicsergésre ébredt. Apró sebei szinte teljese eltűntek, még a kezén lévő forradás is csak halvány lüktetéssel válaszolt az ökölbeszorításra. Az üvegház nyugalmában mélyen aludt, az éjszaka neszei sem tudták felriasztani.

Úgy döntött, hogy ez az épület lesz az átmeneti szállása, amíg a házba nem tud biztonságosan beköltözni. Felszerelése nagy részét ezért ott is hagyta. Előző este elhaladt az öreg kút közelében, és remélte, hogy vizet tud merni onnan. Sajnos az üvegház-béli szerszámok között seprűt nem talált, így a takarítást a reggeli utánra hagyta. Kulacsával és egy vödörrel a kúthoz indult.

Gond nélkül meg tudta közelíteni a kutat, csupán a madarak röppentek fel és csipogtak felháborodottan az idegen alak láttán.

Elianort azonban az öreg kút látványa szinte megrémisztette. A kerekek elrozsdásodtak, az egész kút elhanyagolt és romos állapotban volt. A kút falai, amelyek korábban fehérek voltak, már zöldes-feketék a mohától és a penésztől. A káva szélén nagy kövek sorakoztak, amelyek tönkretették a kútfedőt, így a vízbe eső levelek, szemét és állati ürülék a kútba kerülhetett. A növények és a gaz talán már évek óta belepte a kút környékét, a látványa még vadabb volt, mint a kert többi részén, ami nem kis szó. A kút mellett magas, tövises növények nőttek, amelyek elrejtették a kút belső oldalát is. A növények és a faágak szinte eltakarták a kút felső részét, így a napfény nem érte el a kút belsejét. A vize piszkos és zavaros volt, és ahogy össze szűkült szemmel vizsgálgatta, észrevette a vízben úszó különös kis élőlényeket is. A környéken apró denevérek éltek, amelyek éjszaka cikáztak felette, bemocskolva a kávát és a vizet a guanóval; valamint kisebb-nagyobb pókok, rovarok és egyéb kistestű, amúgy ártalmatlan élőlények. 

Elianor rájött, hogy nem fog tudni vizet merni a kútból még jó ideig, így más megoldást kellett keresnie.

"Talán a üvegházban valahol akad olyan esővíz gyűjtő, ami viszonylag tiszta." - gondolta reménykedve.

 

Az üvegházba visszatérve a lány talált egy másik vödröt kis kutatás után, amibe esővíz csepegett egy váz-elemről. Bár nagyon szomjasnak érezte magát, mégsem mert azonnal az edényből meríteni. Egy kisebb, a munkaasztal végén álló, fatüzelésű alkimista főzőről lesöpörte a leveleket a kezével, az állványok között pedig száraz gallyakat és leveleket gyűjtött az égetőbe. Kiöblített egy cserépedényt és esővizet forralt benne. Közben hozzá látott, hogy egy kissé rendet tegyen a ideiglenes szállásán.

Bár a sarokban lévő szerszámok között csupán egy korhadó felmosónyelet és egy elvékonyodott felmosórongyot talált, munkához látott. Az élő növényeket nem mozdította el a helyükről, de letörölte a port és a pókhálókat. A négy sorból csupán a legközelebbivel végzett, mire a víz felforrt a cserépben. Óvatosan körbe fogta az egyik ruhájával és áttöltötte a csajkájába, hogy kihűljön. Evett egy keveset, aztán folytatta a munkát, amíg megihatta a vizet. Furcsa íze volt, de legalább nem kellett betegségektől tartania. Nagy szüksége lett volna az üvegház kulcsára, hogy ne a törött ablakon át kelljen közlekednie, bár arra már ébredés után gondja volt, hogy a kérdéses keretre ráterítse a takaróját, hogy még egyszer ne vágja meg magát a keretben maradt szilánkokkal.

Végül rávette magát, hogy visszatérjen a házba is.

A függönyök nélkül az előszoba fürdött a reggeli napfényben. Mivel az asztalkán nem találta a keresett kulcsot, keresgélni kezdett a helyiségben.

Elianornak nem kell sokáig kutatnia, mert az északi falon lévő hatalmas gardrób szekrény egyik polcán, egy kis ón dobozban számos kulcsot talált. Az egyiket virágindák díszítették, így azt sejtette, hogy nyitja az üvegház ajtaját, mert a fekete vaskulcs anyaga olyan volt, mint az üvegház vázának. A szekrényben egyébként volt még egy öreg cirokseprű, kopott, de még használható. A polcokon és akasztókon más tárgyak is előbukkantak a por alól: egy fém reszelő; egy hosszú vászonruha, köténnyel és utazóköpennyel; egy meglepően jó állapotban levő tőr; egy kopott lant; egy feszítővas; egy kenderkötél, hat gyertya; egy bot; egy pergamen; egy fiola kölni; egy fenőkő és nem utolsó sorban, egy összecsukott, három méter magas létra.

A szekrény tartalmát vizsgálva a lány valami érdekesre figyelt fel. A szekrény kissé elmozdult az eredeti helyéről, és mögötte egy üres rés tátongott a falon. Ez a titkos ajtó a gardróbszekrény mögött az északi falon kapott helyet.

Elianor keresni kezdte a kapcsolót, amivel kinyithatná, de az érintésétől a szekrény finoman oldalra csúszott. Megpróbálta hát erővel oldalirányba tolni a szekrényt, és a lendülettől kissé hátra is billent. Így pont elkerülte, hogy a szekrény alatt tátongó, húsz-harminc centis vaskarókkal kirakott mélyedésbe lépjen. A kellemetlen csapdán túl egy elfüggönyözött ajtónyílást fedezett fel. Ez a függöny jó minőségű, vörös bársonyból készült, és a poron kívül más sérülés nem látszott rajta.

Egy kicsi, hatszor-hat méteres, ablaktalan helyiségben találta magát, és az egyik első dolog, ami feltűnt neki a botjára bűvölt fényvarázslat körében, hogy a plafonon volt egy csapóajtó, melyhez létra vezetett fel. Ez a szoba lehetett egykor Lady Arlette Nightfair "titkos" irodája. 

A dolgozószoba berendezése zsúfolt, de mégis funkcionális volt. Az íróasztal egyik sarkában állt egy olvasóállvány, mellette egy kör alakú asztalka, teleszórva iratokkal és tekercsekkel. A falakon könyvespolcok sorakoztak, tele könyvekkel, tekercsekkel és dobozokkal. Mellettük az előszobában lévőkhöz hasonlatos öreg lámpák voltak. Ahogy a polcot vizsgálta, a lány szeme megakadt néhány meglepően ép könyvgerincen:

  • A mágikus növények világa: az élőlények varázslatos anatómiája
  • A sárkányok anatómiája és viselkedése 
  • A mágikus állatok és lények anatómiája 
  • A sötét varázslatok titkos tárgyai
  • Az ördögi mágia története: A boszorkányság korai kultúrái 
  • A varázslók és varázslóképzők története a 1. századtól a 12. századig 
  • Az alkimisták kincsei: a varázslat és a tudomány keveredése 
  • A mágikus gyógyítás és a varázslói orvoslás 
  • A természetfeletti lények és a vérfarkasok biológiája és viselkedése 
  • Az élőhalottak és a zombik anatómiája és reanimációja. 

Egy különösen érdekes könyv a polcon a "Szörnyek anatómiája és viselkedése" címet viselte, amibe belelapozva Elianor sok részletes képet látott a különböző szörnyek anatómiájáról, tudományos leírással azok biológiájáról és viselkedéséről."

Az íróasztal fiókja nem könnyen, de gond nélkül kinyílt. Benne egy bőrkötéses napló, néhány tollpenna, egy beszáradt tintásüveg és egy erszény volt. Az erszényben tíz arany és negyvenkét ezüstérme lapult. A lány kinyitotta a naplót és az utolsó bejegyzéshez lapozott:

"Kedves Naplóm, Az utóbbi időkben egy különös érzés kerített hatalmába. Valahogy azt érzem, hogy közeledik valami misztikus, amire még nem tudom a választ. Egy olyan kérdés, amit talán soha nem fogok tudni megválaszolni. A kutatásom témája az Elsaloe alkímiája és a bájitalfőzés volt. Az elmúlt hónapokban intenzíven kutattam a titokzatos növény után, amelyről azt mondják, hogy varázslatos tulajdonságokkal rendelkezik. Az emberek régóta használják gyógyításra és bájitalkészítésre, de az országunkban senki sem tudja pontosan, hogy honnan származik, és hogyan kell termeszteni. Számos régi írásos forrást olvastam, és rengeteg idegen gyógynövényt teszteltem, hogy megtaláljam ezt a varázslatos növényt. Azonban hiába, még mindig nem tudom, hol lehet megtalálni, és hogyan kell pontosan kezelni. Azonban most az egészségem nem engedi, hogy folytassam a kutatást. Az elmúlt időszakban rendkívül fáradtnak és kimerültnek érzem magam, és úgy érzem, hogy le kell mondanom erről az izgalmas kalandról, amíg még van időm pihenni és erőt gyűjteni egy újabb utazáshoz. Remélem, hogy valaki egyszer folytatni tudja a kutatást, és megtalálja a választ arra a kérdésre, amely engem is foglalkoztat. Szeretettel, Lady Arlette Nightfair"

Elianor hallott már az elsaloe növényről és, hogy milyen hatalmas gyógyító ereje van. Azt is tudta, hogy csak rendkívül ritkán bukkan fel a birodalomban, és igen drágának számít. (Az elsaloe egyfajta aloe vera növény, melynek arany színű levelei olyan problémákra is gyógyít jelentenek, amire a hagyományos aloe nem.)

Elianor még szívesen időt töltött volna a dolgozószobában a néni jegyzetei és könyvei között, de tudta, hogy még bőven lesz ideje visszatérni ide. Erőt vett magán és az előszobába visszatérve a következő ajtó felé vette az irányt.

A nyugatra vezető ajtót azonban zárva találta, és megpróbált meg az előszobaszekrényben talált kulcsos dobozzal - vagyis inkább annak tartalmával - bejutni rajta. Néhány kísérlet után megtalálta a megfelelő kulcsot. Figyelmét nem kerülte el a két hangos kattanás, megjegyezte magának, hogy az ajtót bizony csapda védte a jogosulatlan betolakodóktól.

Az előszobától nyugatra található hatalmas terem egykoron bizonyára impozáns lehetett, de mostanra a patkányok lakóhelyévé vált. A szoba falai és padlója szürkés, koszos kőlapokból álltak, amelyek egyes helyeken hiányosak voltak, vagy megrepedve, össze-vissza hevertek. Az évek során az egykor díszes stukkók, mintázatok és faragások leperegtek a falakról , azok maradványai csak itt-ott bukkantak elő a falon. Az ablaktalan terembe csak alig szivárgott be valami fény a két rövidebb oldalán található ajtók résein keresztül. A helyiség közepén egy nagy asztal állt, amely tele volt különböző alkimista eszközökkel és ősöreg készítményekkel.

Elianor az asztal alatt fém tartályokat látott, amelyekben különféle folyadékok lehettek, és az asztal egyik sarkán egy kémcső hevert félrehajítva, amelynek vége megolvadt és megszáradt valamilyen folyadékban. Az asztalon különböző könyvek és jegyzetek is akadtak szétszórva, amelyek első ránézésre az alkimista tudományokhoz kapcsolódtak. Egy nagy, rozsdás vaskályha állt a terem észak-nyugati sarkában, belepte a rozsda és a korom, és a lány csodálta volna, ha még képes lehetett a működésre.

Az ajtó mellett, ahol a boszorkány a szobába lépett, egy asztal állt, rajta még maradt egy kis kupac ismeretlen, növényi eredetű alapanyag, amelyet nem használtak fel a kísérletek során. Mellette talált egy üveglombikot, amelyben egy kis mennyiségű fémes folyadék volt, valamint egy zacskó por, amelyről nem lehetett tudni, micsoda. Az asztalon túl egy üres, díszesen faragott kőkandalló állt. A szoba állapota elég lehangoló és lepusztult volt.

A terembe lépve kellemetlen szagok egész kavalkádja csapta meg Elianor orrát. Nem volt kérdéses, hogy itt fészkelhettek a házban lakó rágcsálók. A botjára idézett fény-varázslat bűvkörével felvértezve, és ezúttal felkészülve a harcra, lépett a terembe. A fészek lakói azonnal észrevették a közeledő lányt, vagy legalább is észlelték az ajtó nyitását és a hideg fényt. A boszorkány egészen a középen álló munkaasztalig jutott, amikor az alól egy patkány próbált meg rátámadni, de megszorult két fémedény között. A lány sajnálta a lényt, de azt is tudta, hogy nem élhet együtt a rágcsálókkal. Így lesújtott a botjával a beszorult lényre. A bot hangosan koppant a kannán, ahogy elvétette az ütést. 

"Macska rúgja meg" - gondolta Elianor és felvillant benne a gondolat, hogy talán nem ártana egy macska a házba - a további rágcsáló gondokat megoldandó. 

Ebben a pillanatban egy másik patkány is a rövid csizmájára ugrott, a lány tánclépés-szerű mozdulatokkal próbált szabadulni tőle. A korábbi patkány is áttuszkolta magát a fémedények között, de nem tudta utolérni az elugráló ellenfelét. A lány ismét a földre csapott a botjával, míg sikerült a padlóra löknie a rágcsálót, a másik sikeresen a betolakodó lábszárába harapott.

Elianor megelégelte a dolgot és varázslattal mérgező permetet idézett a patkányra. Az állat a hátára fordult és nem mozdult többé. A párja viszont nem hagyta annyiban és még mindig a lányt ostromolta, aki ismét a varázslathoz folyamodott, míg a másik állat is élettelenül hullt a padlóra.

A boszorkány úgy döntött, ebéd előtt még körül néz a szobában. Összeszedett minden könyvet és iratot, és a dolgozószoba kisebbik asztalának halmát gyarapította a papírmunkával. Egyébként semmi más kirívót vagy oda nem illőt nem talált a laboratóriumban, csupán a patkányvár elkeserítő halmát a dél-nyugati sarokban. Kicsit keresgélve a munkaasztal alatt, talált egy kanna éghető olajat. Úgy döntött, hogy ezt használja a patkányfészek felszámolására.

Az olajat a területre öntötte, majd meggyújtotta, és szélesre nyitotta az ajtót, hogy a füst távozhasson. Még a vaskályha kéményének tisztító nyílását is kinyitotta, hogy hátha arrafelé is távozik valamennyi füst. 

A lány nem hozott túl jó döntést; arra nem számított, hogy a poros kőpadló valójában egy teljesen szétfoszlott szőnyeget is rejt. A lángok hirtelen terjedni kezdtek a szoba irányába, az alkimista alapanyagok felé. Elianor kétségbeesetten próbálta eltaposni a lángokat, miközben egyre több füstöt nyelt. Végül sikerült eloltania a szőnyeg maradványait és kimenekült az ajtón át a kertbe. A házból dőlt a sötét füst, mivel a patkányok telehordták a várukat mindenféle textil és faanyaggal is. A lány átkozta a meggondolatlanságát, de nem mert visszamenni a házba, amíg egy kissé nem kezdett felszakadni a fekete felhő.

Kész csoda, hogy semmi másnak nem esett baja, igaz, a falakat most már némi korom is befedte. A patkányfészek helyén egy mély, sötét lyuk tátongott: ahogy Elianor leengedte a botját, arra a következtetésre jutott, hogy a nyílás a pincébe vezethet. Felmerülhet benne, hogy jobb lenne lefedni a nyílást, mielőtt találkozik valamivel, ami odalent vert tanyát, de egyelőre nem volt nála semmi, amivel megtehette volna. 

Mikor meggyőződött róla, hogy semmi sem füstöl többé, visszatért az üvegházhoz, egy kissé megmosakodott, evett-ivott és egy órán belül visszatét a házba, hogy folytassa a felderítést.

Az előszobából dél felé vezető erős faajtót zárva találta, és a kulcsos dobozban sem akadt rá a megfelelő kulcsra, így a laboratóriumból folytatta a felfedezést. 

Az északi falnál kezdte a keresést, de ahogy hozzáért az ajtóhoz, az hangos puffanással a földre hullott. Elianor szeme elé tárult a hatalmas, nyolcszögletű konyha.

Az ajtó jobb oldalán talált egy kisebb bárszekrényt, amelyben poharakatt és italokat tárolhattak egykor. A szekrény tetején egy elszáradt koszorúfüzér díszelgett. Az utána (jobbra) következő jókora szekrény után volt egy kis beugró, amelyben egy kő mosogató és pultja állt. A beugrótól balra egy hatalmas kemence töltötte ki az egész falszakaszt, amelynek füstcsöve átment a konyha északi falán. A kemencéhez közel egy nagy asztal állt, amelyre edényeket és ételeket tálalhattak fel, s az asztal mellett egy sor fa szék, mindegyiken ülőlapjának helyén üres lyukak tátongtak.

A konyha déli falán, az ajtótól balra egy jókora, ajtóval ellátott beépített szekrény volt, amelyben az élelmiszereket tárolhatták. A konyha padlója ugyan kövezett, de rossz állapotban volt és helyenként hiányosnak tűnt. A falakon különböző eszközök lógtak; fazekak, serpenyők, sütővilla, merőkanál és konyhai kések. A fali polcokon edények, tálak és más holmik sorakoztak. Az étkészleteket polcokon tárolták, és mind poros és koszos volt. 

A patkányok sok kárt okoztak a konyhában. A konyhai eszközök közül sok eltűnt vagy harapásnyomokkal volt díszítve. Az élelmiszereket is megették vagy bemocskolták. A konyha állapota kétségbeejtően elhanyagoltnak tűnt, a falakon helyenként a vakolat hiányzott. A helyiségben a penész és a por volt az úr, és az egész konyha kellemetlen szagot árasztott.

Bár elég tágas volt a hely, hogy akár négy-öt szorgos ember dolgozhasson párhuzamosan, Elianor figyelmét nem kerülte el, hogy a falak megsüllyedtek és megdőltek az észak-keleti irányba. Az északi falon, a kémény mellett mély repedés futott a padlótól a plafonig. A lány aggódva gondolt arra, miként fogja tudni helyreállítani ezt a hibát. Egyelőre az ablakokhoz ment, hogy kinyissa őket, ám nem boldogult a megvetemedett, nehéz és beragadt fatokokkal. Ez legalább részben megmagyarázta a penész jelenlétét a helyiségben.

A lány körülnézett a konyhában, hátha megakad a szeme valami használható eszközön, amikor meghallotta az eső kopogását.

Gyorsan kiszaladt és minden használható edényt kiállított az üvegház elé, hogy összegyűjtse az esővizet. Közben nem feledkezett meg az ablakok problémájáról sem. Nem törődve a szemerkélő esővel, visszatért a házba.

Az előszobaszekrényben akadt néhány szerszám, többek között egy feszítővas. Ugyan Elianor soha életében nem használt még ilyesmit, arra gondolt, hogy nem lehet annyira bonyolult egy darab vas kezelése. Azonban egyelőre nem sikerült neki megfejteni a feszítővas "titkát", és hosszadalmas kínlódás után is, az ablakok zárva maradtak. 

Már benne járt a délutánban, így a következő ajtó felé vette az irányt: a laboratórium nyugati falán egy fémveretes faajtó nyílt.  Az ajtó mögött egy kopott kőlépcső vezetett egyenesen lefelé, a pincébe. Elianor nem vágyott egyelőre a ház alá, így visszacsukta az ajtót és a déli fal felé vette az irányt. Óvatosan megkerülte a patkányfészek (felgyújtása) okozta lyukat a padlón, további omlástól tartva.

A déli falon egy átlagos, pácolt faajtó volt. Amikor a boszorkány felé nyúlt, megszólalt a fejében egy apró vészcsengő, és megvizsgálta a zárat. Itt tisztán ki tudta venni az apró nyílást a kilincs karja mögött, ami egy tűcsapdát rejthetett. Az óndobozzal tért vissza az ajtóhoz és kis próbálkozás után ennek az ajtónak is megtalálta a kulcsát. A két kattanás megerősítette a gyanúját, így ezt a kulcsot is a zárban hagyta, miután benyitott.

A szoba padlóburkolata egyszerű parketta volt, amely nagyon megkopott és helyenként megrepedt. A falakon alig voltak láthatók a vakolat maradványai. A nappali bútorai közé tartozott egy alacsony asztal és néhány párnával díszített ülőhely. Ezek a párnák szakadtak és foltosak, ahogy a bútorok is megviselt állapotban voltak, mivel évtizedek óta nem lettek karbantartva vagy tisztítva. Az egyetlen dísztárgy a falon egy apró, aranyozott keretbe foglalt, kopott és fakó portré volt.

Amikor Elianor a nappaliba lépett, nagyon rácsodálkozott annak puritán egyszerűségére. A Nightfair család régi boszorkánycsalád volt, és néhány generációval ez előtt még tetemes örökségekkel büszkélkedhettek a tagjai. Lady Roheisiának nem volt családja, ezért is örökölhette meg a lány, mint távolabbi rokon, a birtokot. A néninek talán fontosabb volt a kutatás, mint a társaság... 

A lánynak nem sok ideje volt a gondolkodásra, mert az egyik párna megmozdult, és hamarosan egy szimatoló, rózsaszín orrocska jelent meg, ami sajnos egy dolgot jelentett: újabb rágcsálót a házban.

Elianor tett egy lépést a szobában és a mérgező permet varázslatát használva ártalmatlanította a rágcsálót. Úgy találta, ez a módszer sokkal tisztább, mint a fröcsögő agyvelő... A lépéseire egy másik patkány menekülőre fogta volna, ám a lány észrevette, mikor az állat megpróbált elsurranni mellette és ismét a varázslatát használta, azonban a kártevő egyszerűen kiszaladt annak a hatósugarából. Elianor szitkozódva eredt a nyomába. Mielőtt az elérte volna a laboratórium padlóján tátongó nyílást, a boszorkány még egyszer megpróbálkozott a varázslattal - de már csak egy csupasz farok villant meg a botja fényében. Egy halk sivítást hallott, majd csend lett. A lány új sejtette, hogy a patkány túlélhette a zuhanást.

Késő délutánra járt, amikor Elianor vissza indult az üvegházba, és a seprűt az előszobából magával vitte. Az eső időközben elállt, a lány összegyűjtötte a vizes edényeket, egy kissé átkozta magát, hogy miért nem gyűjtött száraz fát a víz forraláshoz még a zápor előtt. Száraz leveleket és halott növényeket gyűjtött össze hát ismét az üvegházban, bár sejtette, hogy nem lesz elég ahhoz, hogy az összes vizet felforralja, azért remélte, hogy a kulacsát másodszorra is meg fogja tudni tölteni. Amíg a víz készült, az üvegház legtávolabbi sarkában nekilátott a takarításnak.

Munkálkodása megzavart egy óriási farkaspókot, ami már évek óta lakhatott a kupolában. A túl nagyra nőtt ízeltlábú nem akarta elfogadni a kilakoltatást és előmászott, hogy jelezze a nemtetszését.

Elianor nem számított a lény megjelenésére, így csak a seprű volt nála. A lány csak azt vette észre, hogy valami nagy és szőrös vetette rá magát hátulról. A szörny a betolakodó tarkójába mart, aki a legerősebb ismert ártásával támadt az ellenfelére, a boszorkánysugárral. A varázslat erejétől a hatalmas pók hatra vetődött, leverve néhány cserepet a mögöttük álló állványról. Valamilyen csoda hatására azonban azok nem törtek össze, csupán arrébb gurultak. A farkaspók menekülőre fogta és a legközelebbi törött ablakon át bevetette magát a sűrűbe. Egy kisebb pók a nagyot követve ugyan eljutott Elianor-ig, de a csizmájánál nem jutott messzebb, s azt nem tudta átmarni. Ahogy a lány a farkaspók után indult, a kis lény leesett a padlóra, és a boszorkány anélkül, hogy észrevette volna, agyon is taposta...

Elianor kissé szédelegve rogyott a hálózsákjára. Most már félt az üvegházban is maradni, de nem mert a házban sem éjszakázni. Végül ivott és evett, majd nyugtalan álomba zuhant, de az óriáspók nem tért vissza, és az éjszaka amúgy nyugodtan telt.

Please Login in order to comment!